Az Intel Core processzorok új hibrid architektúrája a 12. generációtól
A felújított számítógépek és notebookok között már megjelentek a 12. és újabb generációs Intel Core processzorral felszerelt modellek. E generációval jelentős architekturális átalakítás történt, amelyet mindenképpen érdemes közelebbről is megnézni. Nézzük meg röviden és egyszerűen, milyen főbb változásokat hoz az új Intel Performance Hybrid Architecture.
A 12. generációs Intel Core (Alder Lake) processzoroktól kezdve az Intel alapvető változtatást hajtott végre CPU-architektúrájában. A hagyományos „az összes mag egyforma“ megközelítés helyett kétféle mag kombinációját alkalmazzák: nagy teljesítményű magok (P-cores) és energiahatékony magok (E-cores). Ez a mobilchipekben megszokott architektúrákból merít inspirációt (például ARM), de a nagy teljesítményű asztali és notebook rendszerekhez lett igazítva.
P-cores (teljesítménymagok)
- Egy szálon maximális teljesítményre lettek tervezve.
- Golden Cove architektúrát használnak.
- Nagy cache-sel, magas IPC-vel (utasítások ciklusonként) rendelkeznek, és támogatják a hyper-threadinget (1 mag = 2 szál).
- Olyan erőforrás-igényes feladatokra valók, mint a játék, renderelés, kódfordítás vagy összetett asztali alkalmazások futtatása.
E-cores (hatékonyságimágok)
- Energiahatékonyságra és párhuzamos feldolgozásra optimalizáltak.
- Gracemont architektúrát használnak.
- Kisebbek, kevesebb energiát fogyasztanak, és nem támogatják a hyper-threadinget (1 mag = 1 szál).
- Háttérfeladatokhoz ideálisak – például frissítésekhez, hálózati szolgáltatásokhoz, zenelejátszáshoz, vírusellenőrzéshez stb.
Miért hibrid modell?
A fő cél a teljesítmény növelése és az energiahatékonyság javítása. Míg a hagyományos processzorok egyensúlyt próbálnak találni teljesítmény és fogyasztás között egyféle mag esetén, a hibrid modell lehetővé teszi mindkét terület külön optimalizálását. Például szövegszerkesztés vagy böngészés közben nincs szükség P-magokra – az E-magok is elegendőek minimális fogyasztással. Játék közben viszont a P-magok veszik át a vezetést, míg az E-magok a háttérfolyamatokat kezelik.
Hogyan működik ez az egész?
A működés hatékonyságához szükség van intelligens vezérlésre, amit az Intel Thread Director technológia biztosít. Ez közvetlenül a CPU-ban (mikrokód szinten) működik, és együttműködik az operációs rendszerrel – főként a Windows 11-gyel, amely optimalizálva van a hibrid architektúrára:
- Figyeli a futó szálakat, és dinamikusan dönt, hogy P- vagy E-mag a megfelelőbb.
- Értékeli a feladat típusát, prioritását és egyéb paramétereket valós időben.
- Optimalizálja a magok közötti váltást fejlesztői beavatkozás nélkül.
Az operációs rendszer így „ajánlásokat“ kap, hogyan ossza el hatékonyan a feladatokat a különböző magok között. Az eredmény: nagyobb teljesítmény ott, ahol szükséges, és alacsonyabb fogyasztás ott, ahol elegendő.
Hány magja van az új processzoroknak?
A hibrid architektúra miatt a mag- és szál-szám kicsit bonyolultabb. Általánosságban azonban minden fizikai magot számolunk, legyen az P vagy E. Példák:
- Intel Core i9–12900K: 8× P-core + 8× E-core = 16 fizikai mag, 24 szál (mivel csak a P-magok támogatják a HT-t)
- Intel Core i7–12700K: 8× P-core + 4× E-core = 12 mag, 20 szál
- Intel Core i5–12600K: 6× P-core + 4× E-core = 10 mag, 16 szál
A hibrid megközelítés előnyei
- Nagyobb többszálas teljesítmény – a kétféle mag kombinációja jobb teljesítményméretarányt biztosít.
- Jobb energiahatékonyság – a kevésbé terhelt feladatok az E-magokon futhatnak.
- Javított multitasking – a terhelés hatékony elosztása a magok között.
- Rugalmasság különböző forgatókönyvekhez – a játékoktól a professzionális munkáig, vagy nyugalmi állapotban történő takarékos működéshez.
Hátrányok és kihívások
- Bonyolultabb feladatütemezés – operációs rendszer támogatás nélkül a teljesítmény akár rosszabb is lehet, mint egy homogén CPU esetén.
- Fejlesztési nehézségek – egyes régebbi alkalmazások nem működnek megfelelően hibrid környezetben.
- Teljesítménymérés nehezebb – a hibrid kialakítású CPU-kat nehéz összehasonlítani másokkal.
Hasznos előrelépés
Az Intel Core processzorok hibrid architektúrája a 12. generációtól kezdve jelentős előrelépést jelent az adatfeldolgozásban. A mobilvilágból átvett ötlet itt is működik – a P- és E-magok kombinációjával ott nyerünk teljesítményt, ahol szükséges, máshol pedig energiát takaríthatunk meg. A felhasználónak ez nagyobb teljesítményt, hosszabb akkumulátoridőt laptopok esetén, valamint halk működést jelent kevésbé terhelő feladatoknál.
Válassz egy 12. vagy újabb generációs Intel Core felújított számítógépet, és tapasztald meg a hibrid architektúra előnyeit!
